2013. február 27., szerda

Első hónapok a lakóautóban

Ebben a bejegyzésben nyomon követheted:

 

- lakóautós életünk első hónapjait,

- viaskodásunkat a francia hatóságokkal/adminisztrációval, és

- hogyan vágtuk el a "köldökzsinórt", mely az ismert területhez kötött minket.


Az első állomás - Villeneuve-Loubet (ejtsd: vilnőv lubé)



2012. július elején érkezünk meg Franciaországba. A lakóautó nagyon szépen robogott az úton, gond nélkül érkezünk meg Villeneuve-Loubet-ba (ejtsd: vilnőv lubé). Ez a tengerparti település kb. 8 km-re található korábbi nizzai lakhelyünktől. Itt lakik egy baráti házaspár - Merci és Gilles 2 gyermekükkel -, előttük parkolunk le a lakóautóval.

Miért pont itt?

Ekkor még ragaszkodunk az ismert terület, barátok, áramra csatlakozás biztonságához. Nem csoda, hisz ezek az első lépéseink újdonsült lakóautósokként. Már korábban megfigyeltük, hogy ebben az utcában több lakóautó is parkol, így a dupla csábításnak nem lehetett ellenállni.
Ekkor még nem ismerjük lakóautónk kapacitásait, és határait, így erősen ragaszkodunk a "biztonság"-ot jelentő környezethez, áramhoz, stb.

Úgy döntünk, hogy a nyarat az ismerős vidéken töltjük, még egyszer (de remélhetőleg nem utoljára!) kiélvezzük a programok arzenálját, bár kalandban lesz részünk szervezett programok nélkül is!

Az első meglepetés egy hivatalos értesítés a szélvédőn, miszerint 7 napunk van arra, hogy alrébb áljunk a lakóautónkkal, egyébként elhagyott járműnek tekintik, és elvontatják. Persze, nagy lett a riadalom, hogy akkor most mi legyen. Szerencsére előttünk és mögöttünk is álltak lakóautósok, tőlük tanultuk, hogy elég egykicsit mozgatni a járgányt (pl. a következő ház elé állni), vagy éppen helyet cserélni. így is tettünk! Ekkor tettünk szert első lakóautós ismeretségünkre. Gilles (ejstd: zsil) egy nyugalmazott háziorvos, aki feleségestül járja az országot nyüsti lakóautójával. Nem messze lakik egy csodás, saját kikötővel rendelkező luxus lakóparkban, de sajnos ott nem parkolhat a lakóval szezonban. A helycserés támadást kellemes vacsora meghívás követi, ami pont a nyári Olimpia megnyitójának napjára esik, így a megnyitót Gilles és felesége Julie (ejtsd: zsüli) nappalijában nézzük végig.

Marina Port - Villeneuve-Loubet  -  Luxus lakópark saját belső kikötővel



Egy este arra érünk haza, hogy 3 rendőrautó villog az utcánkban, nem messze a mi autónktól. Gondolhatod, zabszem a hátsófélben... És ha ez még nem lenne elég, kisvártatva csatlakozik hozzájuk még 3! El sem tudtuk képzelni, mi történhetett. Aztán kiderült, hogy tőlünk 5 háznyira összevitatkozott 2 cigány család, és a szomszédok rájuk hívták a rendőrséget. Beletelt néhány órába, mire rend és csend lett az utcában.

Aztán azért kellett "költöznünk", mert filmet fogattak épp abban az utcában, ahol mi állomásoztunk.

Az egész lakókörzet lezárásra került a forgatás idejére



Viaskodás a hatóságokkal


A hatósággal több kalandunk is van ebben az időszakban. Hol egy értesítés fogad a szélvédőn, hogy álljunk arrébb, hol útjavítás miatt kell helyet változtatnunk. Arra is volt példa, hogy szinte testünkkel védtük Gilles barátunk lakóautóját, nehogy elvontassák a rendőrök. Sajnos a mentő akció csak félig sikerült, nem vitték el ugyan az autóját, de a vaskos büntetést nem úszta meg.

Közben intézzük a lakóautó "honosítási" papírjait is. A francia adminisztráció egyébként sem könnyű falat, de mindez megspékelve a nyári meleggel, és szabadságolásokkal ínyenc fogássá teszi az ügyintézést. Minden hivatalban töltött félnap után kiderült, hogy mire van még szükség...

Megjárjuk a műszaki vizsgát is. Bizakodva indulunk neki, hisz most nézték át az autót töviről hegyire Magyarországon, és több, mint 3.000 kilométert megtett lakóautónk, csak mióta a miénk. Reményeink hamar szertefoszlanak. Az ítélet szigorú: a reflektor nincs jól beállítva, meg kell javíttatni a féket, mert nem fog eléggé, illetve az egyik első keréknek is nagyobb a játéka a kelleténél... Az már csak fokozza a hangulatot, hogy a vizsgaállomásra menet elhagyjuk az egyik tetőablakot. Rossz ómen...

Javasolnak egy közeli szervizt, ahonnan egy alsó hangon 1.700 eurós árajánlattal fordulunk ki. Eljutottunk a kétségbeesés és feladás küszöbére. Hirtelen valószerűtlennek tűnt, hogy egyszer útra kelünk.

De mint minden történetnek, ennek is lesz happy end-je (ejtsd: hepi end), csak még pár hetet várni kell rá!

Ekkor futunk össze Rolanddal, aki egy magyar fuvarozó cégnek dolgozik, és a vámpapírok miatt itt ragad egy hétvégére muníció és nyelvtudás nélkül. Roland azonban "civilben" ért az autókhoz is. Úgy kellünk egymásnak, mint egy falat kenyér! Ő örül, hogy van végre kihez szólni a nagy idegenben, és van mivel elütni a várakozás óráit. Rólunk már nem is beszélve, hisz Roland első szóra szerelős kezeslábast húz magára, nyitja a motorháztetőt, befekszik az autó alá...
Kis idő elteltével, és néhány kávéval és szendviccsel eltelve Roland megnyugtat minket, hogy semmi baja a féknek, a kerék se lötyög, nyugodtan kimehetünk lakóautónkkal a világból. A mai napi hálával emlegetjük a nevét!

A KÖLTÖZÉS - bepakolás a lakóba


Időközben barátaink nyaralni indulnak, így mi vigyázunk 2 hétig a házra. Ez egyben remek alkalom lesz arra is, hogy összeszedjük mindazt a holmit, amit magunkkal akarunk vinni az útra.

Akkora a halom, hogy elképzelésünk sincs, hogy fog mindez beférni, mit kell majd fájó szívvel itt hagynunk. Aztán ügyes rendszerezéssel, pakolással, csoportosítással befér minden. Magunk is meglepődünk, mennyi hely van a lakóautóban.
A helyzetet tovább javítja, hogy beszerzünk egy topboxot is, ide kerülnek azok a dolgaink, amiket majd később fogunk használni, pl. sátor, hálózsákok, nyilak, hátizsákok, stb.


Annyi cuccot nyel el a topbox, hogy a belső tárolók csaknem 1/3-a kiürül.

Nem csupán az új otthonunkhoz kell hozzászoknunk, de ki kell alakítanunk lakóautós napirendünket is. Azt is kifundáljuk, hogyan lássuk vendégül barátainkat, és tengerparti piknikeket szervezünk, ahol nem akadály a kicsi hely, elfér mindenki, lehet úszni a tengerben, míg a grillen elkészülnek a finom falatok, és még mosogatni/takarítani sem kell a végén.

A TANULSÁG: a tér nem házon belül, hanem odakint van!!

Bizonyára sokatok átélte azt a helyzetet, amikor nagyobb lakásba, házba költözött, és azzal töltötte az idejét, hogy bútorokkal, dísztárgyakkal, holmikkal, és nem utolsó sorban emberekkel töltse meg a nagyobb teret.

Hogy mivel jár ez? Kevesebbet jársz el otthonról, inkább magadhoz szervezed a barátokat, idővel talán egy kicsit be is szűkülsz. Ne feledd: a tér odakint van!


Kis kitérő Menton-ba


A beköltözés után kis kitérő következik Menton-ba (ejtsd: manton), ez az első francia város az olasz határ után. Itt lakik egy másik kedves barátunk Zsuzsi, a szupermasszőr, akihez hosszú hónapokon keresztül járunk kezelésre. Neki köszönhető, hogy végre helyrejött a hátam. Zsuzsi is hazakészül Magyarországra 1 hónapra, és mi vállaljuk, hogy vigyázunk a lakására, ahol egyébként néhány berendezési tárgyunk is otthonra talál. Ez az Olimpia időszaka, így innen kísérjük figyelemmel a magyar érmeket.
Menton - óváros és kikötő

Igazi dolce vita (ejtsd: dolcse vitá - édes élet olaszul) ez Péternek, aki nagy hódolója a remek olasz kávénak. Mivel új szálláshelyünk gyalog alig pár percre van az olasz határtól, minden reggel ott kávézunk. Nem csak 100x finomabb, de olcsóbb is az olasz kávé (1 euro).

Un macchiato prego! - Annyira gyönyörű és finom, hogy erős a késztetést érzek, hogy én is rászokjak :)


Ebben az időszakban már áruljuk a Toledót. A robogót visszük magunkkal, de az autó így felesleges, ezért meghirdetjük a neten, és ki is plakátoljuk az eladást az autó ablakaira. Egy nap aztán megcsörren a telefon, és egy francia muki magyarázza lelkesen, hogy mögöttünk parkol a tengerparton, és ő bizony megvenné az autónkat, ugyan mutassuk már meg neki. Míg odaérünk, ő úszik egyet, aztán tüzetesen megnézi az autót kívül-belül. Tetszik neki, pont ilyet akart, és 2 hét múlva nyélbe is ütjük az eladást!


Remek kirándulások kiinduló pontja lehet Menton városa. Érdemes bejárni a francia oldalon a következő településeket (a teljesség igénye nélkül): Cabrolles, Castellar, Sainte-Agnes.

Sainte-Agnes

...és a kilátás Sainte-Agnes-ből


Közel van a Mercantour (ejtsd: merkantúr) nemzeti park, ahol több napos túrát is szervezhetünk magunknak. Télen pedig remek sípályák várják a hidegtűrőket.

Val d'Allos - Mercantour: megközelíthető autóval egy nagy parkolóig, ahonnan kb. 1 órás séta vezet ehhez a tóhoz



Isola 2000 - egy a sok francia síparadicsom közül



Érdemes átkirándulni az olasz szomszédokhoz is. Amellett, hogy rendkívüli a kávéjuk, isteni a konyhájuk, jelentősen olcsóbb a bevásárlás is, főként ami a zöldség-gyümölcsöt, húsárút, valamint a tipikusan olasz termékeket (paradicsomszósz, tészta...) illeti. Elég elmenni Ventimiglia-ig (ejtsd: ventimij - első nagyobb olasz település a határ után), és mindez már élvezhető is!

Az éttermekben nem fukarkodnak sem az adagokkal, sem a jókedvvel, a számla végösszege viszont alatta marad egy franciáénak.

Akik "bűnös" élvezeteknek hódolnak, azok jó, ha tudják, hogy dohányáru, és az alkoholos italok is jelentősen olcsóbbak, mint Franciaországban. Maguk a franciák is átjárnak bevásárolni... Keresd az EURODRINK feliratú üzleteket.

A bevásárlás után érdemes tovább folytatni az utat az olasz tengerparton egészen San Remo-ig (ejtsd: szan rémo), és inni egy kávét a kikötőben. Akinek van eljátszani való pénze, az betérhet a helyi kaszinóba is.

Megjegyzés: Az egész Azúr parton végig szinte még a legkisebb tengerparti településnek is van kaszinója.

San Remo - kikötő



Egy-két csemege, melyek nincsenek benne minden útikönyvben:

- Seborga: Monaco mintájára kikiáltották városukat hercegségnek, választanak herceget, saját zászlójuk, címerük, útlevelük van.

"Üdvözlünk a Seborga-i hercegségben"


Seborga



- Valloria és a festett ajtók: szép példa arra, hogyan lehet érdekessé tenni egy halódó falut. Az évek során művészek festettek képeket a település ajtajaira. Van köztük mulatságos, szemet gyönyörködtető, és megtévesztő is.













Menton-i kitérőnk után visszaköltözünk Villeneuve-Loubet-ba (ejtsd: villnőv lubé), ahol átélünk még 1-2 vihart és esőt tetőablak nélkül. A Péter által beszerzett tarp (ponyva) remek szolgálatot tesz, amíg otthonról megérkezik az új ablak.



Ebben az időszakban új hobbinak kezdünk hódolni, ez pedig a snorkeling.

Egyik barátunk irányításával tanuljuk meg használni a pipát, a szemüveget, és gyakoroljuk a merülést.


Kezdő búvárokként még csak kerekre nyílt szemekkel nézzük a nyílpuskával horgászókat, akik jókora zsákmánnyal jönnek ki a tengerből. Ez a tevékenység is felkerül a "meg akarom tanulni" listánkra.

A türelem halat terem!






A második állomás - Antibes (ejtsd: antib)


Elszalad a nyár, véget érnek a turista kényeztető programok. Nekünk is kezd viszketni egy kicsit a talpunk, érezzük, indulni kellene már. Még nagy azonban az ismert terület vonzása, kellene ismét áram is, fixálni kell a tetőboxot, lecserélni két gumit... De mindezt hol?

Végül egy bolhapiacos ismerősnél kérdezünk rá, hogy adna-e nekünk áramot, meg parkolót a telephelyén, míg ezeket a munkálatokat elvégezzük. Fred beleegyezik, és mi ismét költözünk. Elhagyjuk Villeneuve-Loubet-t (ejtsd: villnőv lubé), és átgurulunk Antibes-ba (ejtsd: antib). A lakóautó ismét konnektorra dugva, mehetünk vissza a robogónkért, amit még nem mertünk felrakni a kocsi hátuljára.  Így most buszozhatunk vissza.
Kétszer is megfordulunk ezen az őszön Fred telephelyén, aki nagyon készségesen segít nekünk. Hála neki, feltöltjük az akkumulátorokat, elvégzünk minden maradék munkálatot az autón.


Szeptemberben kerül megrendezésre Nizzában a szokásos vitorlás verseny. Amint hírét vesszük az eseménynek, már foglalunk is 4 helyet arra a hajóra, ami a város szervezésében ingyen kivisz majd minket a verseny helyszínére. Így a vízről nézzük végig a futamot.

Verseny testközelből





Dagadnak a vitorlák








Jönnek ám a hidegebb, esősebb idők. Most kell hozzászoknunk az őszi/téli motorozáshoz is. Hamar beszerzünk egy-egy sísapkát a bukósisakok alá, valamint egy "motoros szoknyát" is, ami Pétert védi deréktól lefelé szeles-esős időben. Bekerülnek a vízhatlan poncsók is a robogóba, hogy mindig kéznél legyenek, ha szükség lenne rájuk. Később motoros felszerelésünk kiegészül egy intercom-mal (ejtsd: interkom) is, ami lehetővé teszi, hogy menet közben is normálisan tudjuk beszélgetni egymással.


Ebben az időszakban találunk egy újabb hobbit magunknak, ez pedig a country danse vagy line danse (ejtsd: kantri densz, lájn densz). Egy bevásárló központban látunk egy bemutatót, és gondoljuk, mi is kipróbálnánk szívesen. Egyikünk se gondolta volna, hogy egyszer még tánciskolában végezzük. A társaság nagyon kedves, a táncosok türelemmel igazgatják lépéseinket. A 1,5 órás táncolás végére egészen belejövünk.

Line danse felülnézetből



November elején barátok érkeznek Nizzába, egy konferenciára. Még bevárjuk őket is, hogy hódolhassunk egyik kedvenc elfoglaltságunknak, azaz az idegenvezetésnek. A kis csapatot végig visszük Cannes-tól Monaco-ig a parton. Feszített a tempó, rengeteg a látnivaló, de saját bevallásuk szerint is megérte. A kirándulás után jöhet a munka! Meglepnek minket is, kapunk tőlük cserébe a kalauzolásért két belépőt a rendezvényükre.

Remek a hangulat, és az előadás is!




Eljön azonban az indulás ideje. El kell vágnunk a köldökzsinórt szeretett területünktől.


Előbb azonban még fel kell rakni a robogót a tartóra, most először. Ez a főpróba, és buzgón imádkozunk, hogy minden simán menjen. Korábban beszereztünk egy összehajtható alu rámpát, aminek a segítségével, elég simán megy a művelet. Már csak le kell kötni, és ponyvázni, nehogy elhagyjuk út közben.

Nagyobb volt az ijedség, mint a baj. A robogó a helyén, a lakótérben minden elpakolva,világítás ellenőrizve, INDULHATUNK!


Következő úti célunk a "3 szent" - Saint-Raphael, Saint-Maxime és Saint-Tropez lesz.

Kíváncsi vagy, milyen a karácsony egy lakóautóban? Hogyan készül több fogásos ünnepi menü 2 gázégőn, és hogy telnek a napjaink egy idegen környezetben?

Kövesd nyomon utunkat az Elvágjuk a köldökzsinórt - féli-meddig című bejegyzésben!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése